Keatsnek

(“Itt nyugszik, aki a vízre írta a nevét.” (Here lies One / Whose Name was written in Water.) Annyi a vers már újra tebenned, látszik, a vég fele jársz, hol a holtak szólni akarnak, azt hiszed általad élnek, és te sosem halsz, általuk egyre leszel; semmi a bölcsesség mind azt tette, mi téve, és ki … Olvass továbbKeatsnek

Szavak

Elszoktam a fejemben lévő zajtól, hiába van csend, bennem ezer hang szól. Mind másról beszél, mást érez, csak ritkán kérdez, de olyankor ömlik belőle az aggodalom, mint a zabkekszre gyűlő hangyák a padon, elviszik az összes morzsát, ahogy a fárasztó hétköznapok elhordják belőlem a verseket.   Néha azt hiszem, többé már nem írok, végül hajnalban … Olvass továbbSzavak

2.) Könyörgés a napi nyugalomért

Őszikék 21. század — Témaképet az alkotó beleegyezésével használtam illusztrációként. ERDŐS PÉTER Naplemente aratáskor olaj 80 x 140 cm     Édesanyám, most újból üzenek magának. Ma délelőtt egy hatalmas géppel dolgozhattam. Nagyon jól ment minden. Ettől ezután megengedik, amíg tehetséggel bírom, mindig ezekkel a nagy gépekkel munkálkodjak. Ezt kívánom azóta, amióta konyha földjén a … Olvass tovább2.) Könyörgés a napi nyugalomért

Már nem fáj annyira

  Kevésbé nyomaszt már a napok súlya mikor megnyílt a föld s csaknem lezuhantam mert nem tudtam cipelni sem hiányod, sem a sikertelenségnek terhét.   Arcomról már megpróbálom lemosni a láthatatlan júdáscsókok nyomait és csodálom a finom ecsetvonásokkal festett mesebeli dombot, melyen egy nevenincs kismadár dalol, s avar alól menekülő bogárként áthatolok a sötétség záróizmán. … Olvass továbbMár nem fáj annyira

Pályára lépve

Vannak dolgok amiket nem lehet megmagyarázni.Életek szerelmek, háborúk.Vesztesek és győztesek. Sokan próbálnak valami misztikus dologra gondolni, valami olyanra amit masképp nem tudnak elfogadni. Kedves Anikó! Írásod első fele emberi tragédia, már egészen beleéltem magam… Aztán átcsaptál a vámpír megjelenítésbe, majd a halloween félreértelmezésébe, hiszen az ősi kelta ünnep nem a bosszúról szól, és nekünk idegen … Olvass továbbPályára lépve

Amnézia 2.

Poligráf   Tamást egyszemélyes kis szobába vitték. Lábán a gipsszel nagyon ügyetlenül mozgott, mégsem a lába, mint inkább a három törött bordája miatt esett nehezére a mozgás. Egyelőre nem hagyhatta el a szobát, a rendőrnő kérte, majd délután átviszik Vandához, addig maradjon nyugton. Most átgondolta, mit is mondott a jegyzőkönyvbe. Szinte a tudatába égtek a … Olvass továbbAmnézia 2.

Az ismeretlen

Poligráf-líra Az ismeretlen                Koosán Ildikó   nem  írta rá a sors ki volt s miért,ősz vette körül,  az éj takarta;hullott levélként terült a padra,érte virraszt most az esőverte tér alkalmi tócsákba gyűjtve könnyeit;kiért, miért is, oly mindegy ma már,hiszen halott ez az árvaházi lány,homály dajkálja végső perceit szél mormol felette sietős  imát;mire az éjjel  hajnalpírra váltaz árvák közül ő … Olvass továbbAz ismeretlen

ELHAGYATVA

Poligráf-líra   M. Laurens ELHAGYATVA   Az utcán tocsogó nyirkos félhomály, a padon részeg röhögés utáni csend. A „meseautó” megrendelve már, s még összehányom magam idelent. Ócska lotyó, suttogják összenézve, s legszívesebben leköpne mindegyik, egy sem gondolja azt: szegényke, tönkrement a házassága. Megesik…   Budatétény 2017. október 30.

Hallgasd

  Eső.  Sokujjú kezeket növeszt az ablakon, öles markokká nőve ragadja el az üvegről a képet, vakká közömbösült emberek állnak behúzott nyakkal a peronon. Röviden csikordul a fék, ajtó szisszen, feketébe fordult kerítés kúszik elő merészen a félhomályból, haragos ősz kócolja az odatévedt loncot, nyárfasor rázza ázott aranyát, ritkulnak a sárguló loboncok. Nyakamon könnyű a … Olvass továbbHallgasd