Panait Istrati: Imádat

  Panait Istrati Imádat.                          Koosán Ildikó fordítása   Mikor kiderül az ég, ezer csillagszem ragyog, A végtelen tenger kisimul e fényben legott; De mire megköszönné, felhőálarcba bújva Éj fedi a tengert, s félelmes szélvihar dúlja…   A köszönet könnyeit mind, s a villámlásokat Magába zárja; mint vergődnek ott, miként zokognak; …Drágám! Életemmel hozzád … Olvass továbbPanait Istrati: Imádat

mögötte…

  Minden tavasz felé a képzelet nyitogat régi, különös ajtókat. Mögötte keserű méz és virágillat…   Lépegetek abban a különös tavaszban. Félelmetes, boldog pillanat…   Odabenn egy kicsi lélek foltozgatja maradék életemet.    

Őrvidéki himnuszféle

Őrvidéki himnuszféle   A távolban sok büszke bérc, szerek, lápok és gyepvasérc. Itt élt-halt apám és anyám, itt érlelt felnőtté a nyár. Honnét jöhettek őseim, nem kutatom, hogy hős-e mind? A föld azok jussa-bére, kinek itt hullt könnye, vére.   Láttam őket magot vetni, kis sarlóval rendet szedni, igényük mi volt, falatnyi, s ősi törvény … Olvass továbbŐrvidéki himnuszféle

Bolond tél

Bolond tél, mint egy Janus-arcú, rossz barát, ma még a fényt, mint zuhatagot ontja ránk, majd reggel fehér bársony már az ébredés, fakadó rügyek reszketnek az életért. Hógombolyagok között szelíd mosolyok, mint borzas, vidám, ragyogó kis csillagok. Vagy tán egy tékozló, gazdag úr szórt szét sok fényes, sárgán guruló aranytallért? Tavaszmámorban, mint varázsos tünemény, pitypangok … Olvass továbbBolond tél

Ráhatás

Ráhatás                  Koosán Ildikó Kitalálhatnám a történeteket, mint mások is tették előttem,de nem szeretem az illúziók és illuzionisták ábrándvilágát;bevérzett szemfehérjéjüket mutogatják, aztán egy  intésselfehérré merevítik, s a mi szemünk tükre lesz tőle homályos,kicsordul a könny; a történet ezzel végéhez is ér. A ráhatásegyedi személyes módja,egy valódi megtörtént eset meséjeaz alkotó személyiségén átszűrt igazság, való képek, színekamiben lelkületének … Olvass továbbRáhatás

Palackposták Nakonxipánból

        —Gulácsy Lajos megtalált naplólapjai–– (Pethes Máriának és Kovács József Hontalannak)   az eső Dante-tercinát dobolva forró ablak-lelkemről visszapárolog úgy nem vagyok senkinek a foglya hogy Űrt őriznek bennem komondorok nem találkoztam soha Beatricével -de ismerem- a festett Költő én vagyok szívet a téglafalra belülről véstem és Pillanatból szőttem léthosszú napot de … Olvass továbbPalackposták Nakonxipánból

BÚCSÚ A GYERMEKTŐL

  M. Laurens BÚCSÚ A GYERMEKTŐL Elhagy majdan a gyermek, ki felnő.El, mint tájat a szél, mi száll.Egybeolvad a földdel és az éggel,Szemem sem látja sohase már. Elhagy? Tán mégsem mindörökre.Néha láthatom, én úgy hiszem,Hisz gyermekem számomra, mint Isten:Szívemben Őt magammal viszem.   Budatétény, 2017. december 15.