kisbetűk egy lapról

  hiába élsz bármit is –, ha egyszer élsz; s kit értenél meg, hogyha mégis többet;   ki játszik, annak célja örök élet, aztán elunja játékát a gyermek;   de az, akinek halandóság volta, és örök élet felé fedi hártya,   és rajta írva minden addig bűnünk – jaj, feltámad a nagy megszakadásban?

Levél

RÖNTGEN Felvarrt könnyek csupán táskás ráncaim, átsuhanó látomás keselyűm, arccsontom. Mint gonosz boszorka, int a varázsló: mit kalandnak vélsz, belső harcos férfigondja. Minek kötsz elengedés, sok énre kiterjed; tiszta szólás, csontfehér máz koan kezed, elsuhan szabad reptében szent térdkalács.   ——————-   könny – bánat, keselyű – nekem belejátszik a keserű is, de legyen veszély, … Olvass továbbLevél

Nagyítás

RÖNTGEN Vers vagy próza? Prózavers? A mindent tudó google szerint: A prózavers: olyan költői szöveg, amelynek a formája próza (lapszéltől lapszélig terjedő tördelésű), de nagyfokú költői intenzitás jellemzi. Történetileg két fontosabb változata alakult ki: a hagyományos lírai kifejezőeszközöket mellőző, leginkább a példázathoz közel álló forma, amelynek hagyományai a Bibliához nyúlnak vissza; illetve egy tömör nyelvezetű, … Olvass továbbNagyítás

Az újjászületés csodája

Zsongott a kert, a rét, az erdő. Lekerült a kucsma, bunda, kabát, meleg lopakodott az emberek szívébe.     Tavaszodott. A ficánkoló szellő megkergette az égen legelésző felhőket, és friss földillattal szórta be a levegőt. Kinevetett a nap, sugarai erőre kapva felmelegítették a télbe dermedt világot. Reccsent a jég, roppant a hó, hajszálvékony erecskékben futott … Olvass továbbAz újjászületés csodája

Ölveölelés

    nem fogok sem sírni sem ölni karom végén két ökölnyi tehetetlen düh lapul magány bokroknak jó alom táptalaj lesz a fájdalom távolságunk fényt gyalul arany kupákban gyűlőlt méreg ránk vastagszik mint fakéreg az elmúló idő utolsó kortyaim ajkadról iszom perceim már rég túl a grátiszon létem absztrakt redő halni bűn de itt élni … Olvass továbbÖlveölelés

illuzórikus szóképek

a megvalósítás lépcsője már nem reprodukál széppé elkopott utamat hamvadt holnappá mérték a hétköznapok elnyüvő semmisége egyengeti az új mércét jogosan faggatja az ember a dolgok miértjét   a válaszok mint formabontó denevérek állnak mert nem bírták  hogy mindig lenéznek és túl sokáig hibernáltak   az éjszaka csendjét a reggel sem feledteti   2018.03.29. Kép: … Olvass továbbilluzórikus szóképek

A bűn ára

vers/ima     Az ágaskodó keresztfa tövébőlégbe hajt a kegyelem – Egyek vagyunk Húsvét misztériumában, Golgota csendjének kifosztott magányában – a töviskoronában, az átszögezett kézben, a korbácsütések csattogásában, Krisztus engesztelő áldozata által a végtelen szeretetben. Megváltó Urunk! Taníts minket újra szeretni! Szent véred lett bűneink ára. Mindhiába, mert rosszul szeretünk… Megdőlt kereszted alatt lobogó gyertyalángok helyett alig … Olvass továbbA bűn ára

Beszéltem, uff!

  — Halló, halló! Szeretnék segítséget kérni. — Halljam, hisz’ ez itt egy segélykérő vonal! — Azt mondta az anyukám, hogy nem tetszik a frizurám!!! — Megint egy alak, aki egy kétszáz éves nótát énekel, amire még a nagyapám nagyapja csapkodta a csizmáját… Pillanat, a kolléga jelzi, hogy túlságosan visszamentem az időben, csak az ükpapa. … Olvass továbbBeszéltem, uff!