Vászoly a Pusztán        (Adysch)

Vászoly a Pusztán (Adysch)

 

Nem tudom, mit akarok, de nagyon,
Kicsordul a könnyem is, de hagyom,
Ez itten a könnyek temetője –
Durva nevetést hallok, kacagást,
Mire is mennék, hova manapság:
Hagyom, mit tudok, nem tudok, hagyom;

Azértis, mégis, mégse, és igen,
Nem lehet valóság az, mi legyen,
Amit én oly nagyon, rég akarok,
Amit hogy álmodjak, sokat alszom,
Ne keltsenek fel vad pézsmaszagok,
Meg nem élt életek, mert nem hagyom –

Sose zaklassanak álombakók,
Maradjon meg az álmom énnékem,
Amibe egykor oly mélyen néztem,
Amiből engem ki sose húznak,
Nyaggatnak fáradtnak, bús magyarnak –
Hagyjatok mélyiben, nagyon mélyen.

“Vászoly a Pusztán (Adysch)” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!