Jelenünk távlatai, távlataink jelene

Vízcseppek az ablaküvegen, saját fotó                                                       Jelenünk távlatai, távlataink jelene                                                           / nyári gondolatok/                                                                   … Olvass továbbJelenünk távlatai, távlataink jelene

Egy teremtő hétköznapja

sorsomat Sorsnak nem nevezném, kamaszkoromban készültem úgy,  már nem is akarnék égzengéseket,  elég egy húron a kitartott hang.  Mérték hiányzott, isten a középből,  tudom a szélsőség sosem igaz,  vesszen az egész, ha hullok,  ma az tart, a nagyja úgyis marad. Így legyen mégis, ha mi marad.

Az aranyifjú 39.

  39.   Az utazásuk Bernbe hasonlóan sikerült, mint az első alkalommal. Útközben azonban az asszony dokumentumokat adott át Robertnek. A gyerek születési bizonyítványát, a házasságlevelet és más okmányokat, valamint két képet. — Mondja, Sara — vonta kérdőre Robert —, ezeket hogyan sikerült begyűjtenie? Ne akarja azt mondani, hogy amikor kijött, hozta magával. — Pedig … Olvass továbbAz aranyifjú 39.

Nyár

Fotó: saját archívum   valami szédült fényözön árad az ébredő táj felett; vérző narancs és borostyánsárga mint szerelmesek vágyódó szája borzongva összeér egymásba olvad és fényben ég a szantálvörös hajnal-ég s a lángoló csillagközi tér a mindenség fölött felragyog vakít a delejes óarany a születő nap villódzik boldogan ám a szédült csillagok mint imbolygó démonok … Olvass továbbNyár

Túlvilági séta

kortárs, epika, próza, novella, elbeszélés   Kedves Norbert! Csak a helyesírási hibákat javítottam ki. A témában rejlő lehetőségeket távolról sem használtad ki, ez nem kidolgozott alkotás. Egy elfogult, idős néni panaszát a vécésnéni gondolatain keresztül lehetett volna reálissá formálni. A részvét szavai mellett/mögött gondolhatta volna, hogy az önismeret nélküli unoka észhöz térítése nem grízes tésztával, … Olvass továbbTúlvilági séta

MESÉL A MÚLT – A családi házban

Házunk az 50-es években   Mielőtt végleg kiléptek abból a lakásból, ahol eddigi életük zajlott, Aranka megállt a szobaajtóban. A csupasz falak közt megelevenedett a múlt… Az első télen itt fagyott leheletük a duplaágy végére, itt szülte két gyermekét — az egyikről ebben a szobában tudta meg, hogy nehéz élet vár majd rá.   Innét … Olvass továbbMESÉL A MÚLT – A családi házban

50.

  Huszonhetedike. Vasárnapra esik. Elnyújtóznak lustán haldokló álmaim. Magamnak csinálok formális reggelit, landolok a valóság szegett szárnyain.   Egy érszűkületben a végzet majd megvár. Szájon át kettő és fél milli’ Coverex, vaj, kalács, kakaó, ”bolti” szilvalekvár. Míg nem fáj, úgysincs más, csak a pénz meg a szex.    Bepácolom a hűs húst. Mézes-mustáros. Lenyalt kiskanál: … Olvass tovább50.