A nincs korog (Jagi emlékére)

      Az ordító nincs csak úgy sajog,szinte harapnak belülről a sóhajok,amikor úgy érzed, mindenből elég,többé sehol sem akad számodra menedék.Ott még a Nap is csak egy iszonyú sötétfolt, a vágyott jövő temetetlen holt,talán még virrasztanál az élet ravatalán, holszomjas öleléseket kínzón itatnak sóskönnyek, sokak látszatéletét szemlélvemagaddal hitetted, nekik jóval könnyebb,de többnyire nem, és … Olvass továbbA nincs korog (Jagi emlékére)

Prága, te drága

Annak idején, 1968. augusztusában léptünk fel először külföldön, mint artisták. Ahogy történt, pontosan úgy volt, ahogy leírtam.   Huszadikán este még béke és csend honolt a városban. Este, a műsor után Imre átruccant a „Lucernába”. Ez a budapesti Moulin-Rouge-hoz hasonló műsoros exkluzív hely. Első igaz nagy szerelmével, Verával, egy `luxus-kurvával volt találkozója. Elég korán hazament, … Olvass továbbPrága, te drága

Gondviselés

Az élethez – sok más mellett – mindenek előtt türelem kell…)))     Nem volt realista  soha az anyám.  Másként látta,  amit elébe  hintett az Isten.  A szépet szebbnek,  a jót jobbnak.  Vakon járt.  Türelmét  a gondviselés  naponta  kiporciózta.  Úgy vezetett  gyerekként,  ne lássák  könnyeit mások.  De minden saroknál  mosollyal fordult be,  mint a Nap.  … Olvass továbbGondviselés

Reggelente…

  Én nem szeretnék mást, csak boldognak lenni, aki szeret engem, azokat szeretni.   Aki viszont nem szeret, ne harcoljon velem, Menjen tovább útján, és én elengedem…   Mindenkiről csak a jót feltételeztem, aki mégis megcsalt, őket  elfeledtem.   Nincs már oly sok időm, pazarolni való, reggelente felkelni, ma már tudom, de jó…  

nem mondhatom…

  Mint nélkülöző, de büszke koldus-lélek állok előtted…   Kérni nem tudok, csak kezem nyújtom. Képzeletben ujjaidra kulcsolom…   Amit szeretnék, nem mondhatom. Te tudod jól a gondolatom… Beszéljünk hát másról, megannyi apróságról.   Nézd az őszi levelek közt átsüt a reménysugár. Titkot mesél Neked, s én alig hiszem.   Súgja, amit soha el nem … Olvass továbbnem mondhatom…

AZ ÁLMOK TÉRKÉPEI

Marco Polo a térképen sorra felismeri: Jerikót, Urt, Karthágót, egy várost „amelyet San Franciscónak is lehetne nevezni, és hosszú, könnyű hidakat lehet vonni benne az Arany Kapura és a tengeröbölre…”.   Gyerekkoromban faltam Jules Verne regényeit. Különleges varázsukhoz hozzájárultak az illusztrációk is. Azoknak a könyveknek a legtöbbjében még az eredeti francia kiadáshoz készült fametszeteket láthattuk, … Olvass továbbAZ ÁLMOK TÉRKÉPEI

Türelem nélkül, nem megy

  Megtöpörödött önmagában. A magány tonnás súllyal nehezedett rá. Úgy érezte, egyedülálló zanzásított lett, mint egy remete, aki önszántából zárja el magát valahová a világiasságától. Dünnyögött és dülöngélt, szerette volna szétdöngetni a lekopaszodást okozó, maga sem tudja mit. Hová lettek azok a szép, zöld, bátorító, életerős levelek? Mint a téli hóesés, hull a sokszínű levéltetem. … Olvass továbbTürelem nélkül, nem megy

Közelítő távolságok

kortárs, líra, költészet, vers, szabadvers, prózavers KÖZELÍTŐ TÁVOLSÁGOK Szívemben már életfogytiglan megmarad echozón aranyló szíved kattogó, elejtett dobbanása: amire még méltán lehetnél büszke ma! Közelségedben – érzem -, újból gyermek maradhat hajótörött, méla lelkem s nem szükséges bújkálnom, ha azt akarom, hogy láthassák valódi énem! Egymást közti táguló távolságaink mintha nem is léteznének – csak … Olvass továbbKözelítő távolságok