Csendölelő

Temetőcsend ölel körbe,könnyeket hullajt ez a nap,a múlt él, csírája összetörteszívem – időnként kifakad. Csipked a novemberi szél,kabátba bújtat szomorún,a gyász ilyenkor napokig kísér,kezemben apró koszorúm. “A gyertyák csonkig égnek.”Érzem, hogy fogod a vállamat,még nehezek a nélküled-éjek– tépkedem angyalszárnyamat.   2018. – Márai Sándor idézettel

Rekviemek halottainkért

Alkonybibor; sötétlő cipruságon / a nyugvó nap mosolygó fénye reszket… / Valaki jön, mély gyászban, haloványon, / és néz, csak néz, néz egy ledőlt keresztet. (Kosztolányi Dezső: A temetőben)     Mészöly Dezső: Halottak hatalma   Hogy tudnak ütni a halottak! Élő nem sújthat akkorát. Tőből fordulnak ki a fák.   ős boltozatok beomolnak, Mikor … Olvass továbbRekviemek halottainkért

Nem sejtettem

Ültünk az estben, mély, sűrű csendben búcsúzott éppen lopva a nyár. Szelíden kutató szemmel nézett hosszan az égre, s vissza rám anyám.   Kezét szorosan ölébe zárta, és átmelegített a gondolat: megpihent végre, végre, a drága, micsoda ritka, boldog pillanat…!   De mintha valamit titkolt volna: fájdalom-gyötört ujjait talán, vagy a bánat-mély barázdákat   görcsös … Olvass továbbNem sejtettem

Az úgy kezdődött /életmesék felnőtteknek

A vasorrú bába színre lép           Na, szóval az úgy kezdődött, hogy a mesebeli boszorkány nagyon vágyott emberek közé, és azt találta ki, hogy elhagyja kacsalábon álló kétszobás öreg házikóját és megkeresi az embereket. Félt közéjük menni, mert mint tudjátok a boszorkányok talán soha sem voltak fiatalok és szépek, de ő … Olvass továbbAz úgy kezdődött /életmesék felnőtteknek

Nyírfa sirató

  Nyírfa sirató               Koosán Ildikó     Aranyba öltözve tudja, elhiszem, az őszi pompa csupán átmenet, megaranyozza az ég-kék hátteret tikkasztó nyár után, aztán elpihen   hű alattvalóm, királya a kertnek; sovány árnyéka itt-ott még befed haldokló virágot, letarolt teret, levelei míg mind útra kelnek   s halomba gyűlnek ablakom alatt, ahogy a … Olvass továbbNyírfa sirató

Detektívszobában

kortárs, próza, kispróza, elbeszélés, novella                                               DETEKTÍVSZOBÁBAN     Az embernek mindig is olyan érzése támad, hogy amikor különösen egy magánnyomozó irodájában jár, ahol szinte öntudatatlanul is mindent belep valami mesterkélt, és hivatásos szag, akkor lehetőleg aprókat, és hajszálvékonyat szükséges lépnie, mégha a súlya több is mint száz kiló, hogy a keskeny és általában otthonosan … Olvass továbbDetektívszobában

A LÉNYEG AZ UTOLSÓ SORBAN

    Elsőkét fog. Kezdetben fehérek. Később sárgák. Majd  mindkettő lukkal,  majd az egyiket, a másik tartja…  végül egy fogó, aztán egy tompa,  szabálytalan puff.  Kuka. A főorvosi szék mellett balra… Fontos ez? Mi az eleje majd a vége ennek az egész vershalmaznak? Te, Ti döntitek el? Joggal? A romlandó mulandóságot a fogakban…  meg másban, … Olvass továbbA LÉNYEG AZ UTOLSÓ SORBAN