Töredékek

  Kiürítem a legbelső szobát Világfeledten ragyog A boldog önfény —– Vonulásnak tetsző Vontatást tart az idő Ezt a testet már Beleköltözött Madarak tartják —- Elforditott irányjelzőtáblák Alumíniumoszlopon Bizonyíték nincs  Tudható A csend ravasz kölyke  Bármerre hallgatózok Sehol vers csak látvány Képekbe fagyva a szó  —- Működnek benne A dimenziók Mindent szépen átél Örökít Csak … Olvass továbbTöredékek

Emilia Plugaru : A hős levélke

Emilia Plugaru A hős levélke                         Koosán Ildikó fordítása   Hozzátapadt a fagyos ághoz, de tartotta magát egész erejével, le ne sodorja a szél, nehogy szétroncsolja a fagy. Nem adja meg magát sem az egyiknek sem a másiknak. A világon semmiért se fogja elhagyni az ágat. A fák megkopaszodtak, úgy volt, hogy a többiekkel … Olvass továbbEmilia Plugaru : A hős levélke

Versfordítás – nehézségek, kihívás és az alkotás öröme

Nekünk, magyaroknak van egy mondásunk: „minden fordítás egyben ferdítés is” (amely szójáték kristálytisztán megmutatja a magyar nyelv zseniális sokszínűségét). Ez alatt azt kell érteni, hogy természetesen lehetetlen, hogy minden szót, kifejezést, érzést, hangulatot és szándékot visszaadjunk anyanyelvünkön – de a fordítónak akkor is erre kell törekednie.   Az alábbi esszé a Yeats pályázatra íródott; kissé … Olvass továbbVersfordítás – nehézségek, kihívás és az alkotás öröme

Éjszakai látogató

Fotó: Molnár László Éji palást hátán lágy foltlenge pihe túlvilágrólvagy csak itt a földi létbőltündért rabolt el a fénytőlszeles lányka csöppnyi szárnyabeleakadt polc sarkábaapró csoda súlya csekélytenyerembe pont belefértollat vesztett jelzést hagyvamegjön ismét alkonyatranincsen esély hogy meglássamcsak akkor lesz biztonságbanálmomban majd fogja kezempelyhét reggel zsebre teszem.

Elhagyott Babák

Seres László Elhagyott babák Minden,ami itthon körbevesz,ma is őrzi a kezed nyomát A törpévé összement babák,legók,piciny kinder-figurák Űlnek,állnak,lógnak a polcon,könyveim között,fiókok alján Kutatnak utánad,mint régen,keresnek,s kérdően néznek rám Sulykolják tompuló agyamba,hogy itt voltál parányi gyermek Értelemre lobbanó szemed,mint a hajnal fel-felderengett S újjaid közt életre keltek,ezek az elhagyott kis babák Veled aludtak,veled keltek,s gügyögéseidet hallgatták Együtt sírtatok,együtt nevetettek,még esti mesén körbevett mind Gyere,és vígasztald … Olvass továbbElhagyott Babák

Homályos út

A fotó V Bognár Imre Tivadar alkotása. 2018. nov. 23. Szürkületbe fulladt álomhomályos út alig váromalig várom vég kezdetétújra élni vágyak neszétrügy pattanás halk panaszátárnyak közé bújó csodátpermetező ködben járvamegbicsakló lábak jártasárcsapásban bandukolvalelkem kicsit megfakulvasűrű csendben révedezve,elfáradt már megpihenne.

Lilike

A festmény Forgóné Vera alkotása 2018. nov. 24. Jön a Lili, jön a Lili,ruhácskája több, mint csini,Zokni cica sebbel-lobbaleléje ront húsz karommal,hozzábújik csupa bársony,kardigánja csöppnyi sávon,energia robban nála,ezerszínű a skálája,várja legó, várja baba,soha nincsen dührohama,pici durci jár a lánynakkevesebb is, mint az átlagmosolya tisztább a napnál,nem fakóbb a színaranynál.

Fényömleny

  Talán van valami más, nekünk titok. Hullám, kiáltás túlcsend magasából. Hogy mégsem elkésve érkezett. Hogy oda ragyog a móló, és a nyár.   Tollevezők húznak, tüntetés az égen. Értékelhetetlen követelések, földbe, igékbe gabalyodás.  Minden évszak mögött a vergődés.   Tehetetlen évszámok.  Gutenberghez menekült szavak célkeresztben, ólomfák mögött. Bárhová lépjünk, szemünk vezet.