Két fél

  Elcsábított a közelséged, ott feküdtünk ketten, együtt, és én felnevettem… ha velem is beéred, az időt ne is vesztegessük. De még védtelen voltam… és ott volt az a sok gőg, a sok gyalázkodó vélemény… jaj, mennyien láttak volna holtan, engem – csak hogy ne veled legyek én. Elmarták tőlem a boldogságot, lassan, módszeresen, s … Olvass továbbKét fél

érezel

  egy jó erős feketét készítek. (hiánytalanít) elmosódik esőtől a fény. foltozott ruhán, felhős égen aligha segít ez a kávé, hiába innám… vízcsobogásodon virágzik a fény, leülepedő zacc hőzöng-maszkom, valaki kerteléssel szép, valaki kerttelenül. a nagy Ő szívünkből mindig kinő.        

Elnezest a logasert

Sajnos talalkam volt egy oszloppal amelyik kiallt autostoppolni, mivel en epp vezetes kpzben elajult am nem tudtam kikerulni. Ceedyke totalkaros, Marika ujja gipszben, nekem a biztonsagi ov kegyetlenul fajdalmas nyomain kivul latszolag nincs bajom. Csak azt nem tudjak mitol ajultam el, s utana meg egyszer. Adig minden jotol eltiltottak alkohol, kave, szex, cigi ( no … Olvass továbbElnezest a logasert

Rigó Jancsi, a prímás

Hatodik rész Jancsit a turné kissé kifárasztotta. Na, nem a sok fellépés. Ismét sok nőügye volt. Hiába próbált csak rövid kalandokat kialakítani, nagyon kelendő volt a nők körében továbbra is.  Ám a képbe Mariska is bejött. Többször is írt Jancsinak, meg próbálta hazacsábítani. Ám Jancsi nem állt kötélnek. Viszont egy turné Budapesten vagy Magyarországon az … Olvass továbbRigó Jancsi, a prímás

Az utolsó szökés

A baba nagyot csapott pufók kezével a tejbegrízes tálba. A nagypapa letörölte képéről a tejbegrízt.  – Azé’ nem kéne annyira elkényeztetni ezt a gyereket –, dünnyögte a menyének. – Mi köze hozzá, vén hülye? Inkább törődjön a maga dolgával. Az öreg nem válaszolt, csak halkan maga elé dünnyögött, hogy tán igazsága lehet a menyének. Kivett … Olvass továbbAz utolsó szökés

Megvár

  A világom gyorsan izzott, színesen, de zavarosan, akkor soha semmi sem volt tiltott, néztem, hogy a testem rohan.   Magam akkor nem szerettem, szeretett hát más helyettem.   És a világ pörgött, forgott, használtak és kihasználtak, fáradt lettem… üres, romlott, prédája a rohanásnak.   Magam már úgy nem szerettem, szeretett sok más helyettem.   … Olvass továbbMegvár

Randevú

  Az éjjel veled álmodtam. Meleg fényt és csöndet hoztál, hogy kedvemre merítsek. Elém terítettél ezer színes követ, s könyveket, melyek mind-mind rólunk írnak. Magaddal is elhalmoztál,  hemperegve adtál, de törékeny lélekkel követeltél.   A langyos éjszaka ágyam szélére ült,  az álom tovalebbent,  két kósza lélek maradt idebent.  

Balatoni

Örülhetsz titokban vagy a nyílt utca térkövén (végre-valahára elpatkolt ez a vén, kövér, kelletlen, szertelen, felnevelhetetlen gyerek) De megkérlek, engem a Tengerbe temessetek.   Ne rakjatok a föld alá, mikor bevégeztem – a férgekből untig elegem volt az életben és köröttem a gyökerek se tekeregjenek. Ha elmegyek, engem a Tengerbe temessenek.   Szerelmet bomló szívemen … Olvass továbbBalatoni

Látomás

a verset nagyjából Vanikó írta     Majd úgy teszek, mintha csak magamnakmesélnék. Egy világról, amit mégnem is ismerek, de már benyitnékbenne bárhová, ahol Te otthon vagy. Magamnak pletykálom el, hogy szeretném,ha eljutnál hozzám. De az idő,bár nagy kerítő, úgysem vehetőrá semmire. Hiába is sietnél. Magamtól várom a választ itt bent,a versben, amibe a szót … Olvass továbbLátomás