Rigó Jancsi, a prímás

Rigó Jancsi, a prímás

Negyedik rész

A szájról szájra szálló pletykáknak már akkor is nagyon nagy piaca volt az írott sajtóban. Nehéz megmondani ennyi idő után, ám egészen bizonyos, hogy Jancsi illetve a megbízottai gondoskodtak arról, hogy a hírekre éhes sajtó minél több információt, pontosabban „álinformációt” kapjon.          A lényeg természetesen az volt, hogy egy-egy pletyka, minél nagyobb hírverést kapjon.

         Clara és Jancsi szinte tökélyre fejlesztették ezt. Naponta közöltek róluk valami hírt, aminek a hitelességét jobb volt nem firtatni. 

         Szinte egész Európa a felszarvazott Chimay hercegen kacagott.

Jancsi nem elégedett meg azzal, hogy felszarvazta, még hozzá tett egy amolyan magyaros “lányszöktetést” is. Mivel némi romantikus hátteret is akart az egész történethez rakni, hogy minél jobban felcsigázza az olvasókat.

         Amit nem tett meg Mariskával, azt most megtette a gazdag Clarával.

Amikor már kellőképpen felcsigázták az érdeklődést, akkor dobbantottak.

Eltűntek,- mint később kiderült a francia Riverára, Monte Carlóba -, és ott szórakoztak. Ám miután híre ment, hogy édes kettesben költik a herceg pénzét, amit  furfangos módon Clara lenyúlt magának, megindították a jogi úton történő válást.

         Persze a sajtó kapva kapott rajta, és minden apró, de az olvasó érdeklődésére számot tartó hírt leközölt. Nem pusztán az alkudozásokról írtak – elrugaszkodva jócskán a valóságtól-, hanem mindenféle légből kipattant hírekről is.Természetesen Jancsi és Clara gondoskodtak az olvasók szinte kielégíthetetlen szenzáció éhségét csillapítani.

         Jancsi, mint prímás, ünnepelt sztár volt. Ám mindig adott egy-egy interjút, amiben olyan titkos dolgokat mesélt, aminek valóság alapja igen csak kevés volt. Minden alkalommal persze bezsebelte a neki járó “gázsit”.

          Elmesélte, hogy addig, amíg csupán csak, mint vacsora vendégeket szórakoztatta Chimay herceget és nejét Párizsban, milyen gálánsan fizetett neki a herceg minden alkalommal. Aztán meg olyant is mondott, hogy Mariskának kifizettek egy csinos összeget a tízezer forinton kívül.

A lényeg az volt, hogy mindig legyen valami olyan hír, amivel lázba lehetett hozni az olvasókat. 

         Az olvasókat minden érdekelte, ami a romantikus szerelmesekkel volt kapcsolatos. Párizsba történő visszatérésükkel ismét az első oldalakra kerültek. Persze a szegény Chimay herceg céltábla maradt. Őt célozták szinte állandóan, hogy nem elég a felszarvazása, még meg is szöktették a feleségét.

         Természetesen Jancsi találta ki, hogy szökjenek meg Monte Carlóba, és miután elkezdődött a jogi úton való egyezkedés, óriási hírverést csináltak.

         Folyt is a pénz rendesen mindenkinek.  Barcza Mariska apja persze szintén szeretett volna még több pénzt szerezni. Barcza József III. Vilmos holland király kitüntetésével is büszkélkedhetett, ám ez sem segített a célja elérésében. Jancsinak nem tudtak keresztbe tenni. Be kellett érni azzal a pénzzel, amit a bíróság megítélt nekik.

         Jancsiék újra turnéra indultak, miután túl voltak a jogi procedúrán.

A banda cimbalmosa, Ficsur, akivel még Kaposváron kötött barátságot, egyfajta formaruhát is kitalált számukra. Fekete nadrág és ugyan olyan színű kabát és fehérre keményített ing. Persze ha ehhez még hozzáadjuk az andalító magyar nótákat, akkor érthetővé válik, hogy a nők bolondultak Jancsiért. Volt is belőlük éppen elég. Clara, amíg Jancsi Európát járta, nem maradt tétlen. Elég nagy lábon élt ő is. Ám a volt férj, Chimay herceg egy idő után már nem fizetett. A pénz viszont az nagyon kellett. Abban az időben kezdett divatba jönni a fotó modellkedés.  Clara ezt kihasználva, egy teljesen testre szabott átlátszó ruhában állt a kamerák elé. Szinte minden eddig rejtett testrészét látni engedtette ez a ruha. A fényképeknek hatalmas sikerük lett. Ennek köszönhetően az akkor két legnépszerűbb párizsi lokál, a Moulin Rouge és a Folie Berger is leszerződtette.

         Mire Jancsi visszatért a bandájával Párizsba, ismét az érdeklődés középpontjában voltak.

 

folytatás következik

 

“Rigó Jancsi, a prímás” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Már nagyon vártam a folytatást. Tudod, Avi azon gondolkodom, hogy le kellene fordítanom eszperantóra, mert annyira érdekes és fordításra méltó ez az írás. Igen most könnyelmű ígéretet tettem. Mindig időhiányban szenvedek, de amikor az egészet látom, visszatérek rá.
    Gratulálok, remek munkádhoz.

  2. Avi! Ez egyre izgalmasabb. És, szóval… nagyon jól megírtad! Én csak annyit tudtam róla, hogy híres prímás volt, akiről sütit neveztek el.

Szólj hozzá!