Ébredni örömneszekre

Változatok 1. Szédült zuhanással   Derengő,  erőtlen sóhaj a tájék, a lét, mintha elérhetetlen boldogság után vágyva szórná hűs izzadtságcseppjeit az alélt,  nesztelen’ foszló, áprilisi hajnal.  Ködfátyolban ring, dereng a tó,  friss patak csörgedezik távol, viháncosan átaraszol az éledő tájon, nyomában tűnik a borús, télvégi álom,  és az ébredés küszöbére lendít,  elvegyülni réveteg örömneszekkel, feledtetni … Olvass továbbÉbredni örömneszekre

Változás

  Közeledbe merészkedik. Egyre közelebb. Teste fáradt, meggyötört.Szárnyad suhogása megnyugtatja, áramlásod melegében sütteti magát. fényed Őt is eltölti.. Hamiskás mosollyal rád kacsint. még közelebb kúszik hozzád … szinte hagyja megérinteni magát.. Pihegve, esdve  könyörög nektárodért. Megitatod, s hálásan tekint rád. Még közelebb kúszik. Már elérhetőnek tűnik.. ismét inni kér.. És te oltod szomját. Hiszen az … Olvass továbbVáltozás

Stigma

Mintha tükörben néznélek téged.Ellentétes minden gesztus, mozdulat.Öten voltunk, megtagadtál négyet,itt már kevés a 180°-os fordulat.Hasonlítok rád, de idegennek érezlek.Vérembe oltott apai stigma mérgez.Bár válaszolnál, mielőtt megkérdezlek:mondd, mit adtál magadból ehhez a névhez?Én viseltem, cipeltem, mint egy keresztet.Hinni akartunk benned vagy legalább neked.Anya ujján már hiába is kerested,az ágy fölé feszítetted a becsületed.Lyukas a szívfal. Hiányoznak … Olvass továbbStigma

Rigó Jancsi, a prímás

hetedik rész Jancsi az állomásról egyenesen Kaposvár akkori legrangosabb szállodájába vitette magát. Noha a pénze nagyon megfogyatkozott, bízott a jó szerencsében, hogy valahogy ismét pénz áll a házhoz.          A nagy kérdés továbbra is az volt számára, hogy letelepedjen-e ismét Kaposváron Mariska szoknyájára, avagy menjen tovább. Mariska valahonnét tudomást szerzett Jancsi tervéről. Felkészül minden eshetőségre, … Olvass továbbRigó Jancsi, a prímás

Urbán-Szabó Béla: Öröm és fájdalom

Öröm és fájdalom,minden a válladon…Mondanám,hogyne mondanám,ha meghallgatnál,ha hallgatsz rám. Öröm és fájdalom,minden a válladon…Terheden könnyítenék,ha tehetném…Csak reménykedem,hogy erőt ad a szerelemés hited,és a hitem, leginkább a hitem,a mindent ölelőszeretet. Öröm és fájdalom,minden a válladon…Mennyei Atyánk,tekints le ránk…!Könnyíts a terhein,mosolyogni lássam,és öröme legyen megint.

Elalszunk ölén

Illusztráció: Napnyugta Gyirmóton, 2018. szeptember (saját fotó)   hasztalan hittem hogy megtanultunk élni szeretni odaadással mára mégis gyengülő akarással hagyjuk a dolgokat csak úgy kívülünk történni kétségek között szunnyadunk álomtalan sejtelmes éjeken nézzük egymást révetegen két megfáradt idegen és másnap újra elmarad a válasz csöndjeink mögött lapítanak a vádak hogy nem vágyunk már a hajnali … Olvass továbbElalszunk ölén