Ébredni örömneszekre

Ébredni örömneszekre

Változatok

1.

Szédült zuhanással

 

Derengő, 

erőtlen sóhaj a tájék, a lét,

mintha elérhetetlen boldogság után vágyva

szórná hűs izzadtságcseppjeit az alélt, 

nesztelen’ foszló, áprilisi hajnal. 

Ködfátyolban ring, dereng a tó, 

friss patak csörgedezik távol,

viháncosan átaraszol az éledő tájon,

nyomában tűnik a borús, télvégi álom, 

és az ébredés küszöbére lendít, 

elvegyülni réveteg örömneszekkel,

feledtetni nyomasztó félelmeket, 

lángot vetve  sötét, fagyos időknek,  

lélekrontó kétségek közt homályló, 

torz kísértéseknek.

E halk bánatot ringató tavaszon 

hozzád bújva semmitől sem félek,

az utcalámpák árnyékában rejtőző

félszeg ölelések védelmeznek 

már minden időben, 

míg végül, szédült zuhanással 

beleégünk az örökké tartó nyárba.

 

 

2.

Mindent odaadással

 

mióta már 

hogy ez a gyöngéden ölelő szempár 

– a te szemed – vigyázza 

az utcalámpák árnyékában bújó 

félszeg ölelésünk

amikor sejtelmes hallgatásban

fényeket rajzolsz arcomra és a tájra

ódákat írsz a csendről 

már nem találgatom értelmét a létnek

mosolyom ráterül a világra

felesleges minden hiú ígéret

csak szeretni vágylak 

ebben az eszeveszetten zubogó 

élet-sodrásban

sebhelyekkel is a szívünkön

nem törődni már semmi mással 

csak szeretni 

örökké tartó

szelíd 

odaadással

 

“Ébredni örömneszekre” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!