Púpos föld

Lengyelország déli részein egyre jobban elszaporodik az európai teve. Természetesen Afrikából hozták be negyvenhét éve, de az európai szabályok szerint már őshonosnak tekintendő. Mint érdekesség, nem egy vagy két púpja van, hanem általában három. Az egyedek maguk válasszák ki a púpszámot, van olyan is, aki meglehetősen sok púpot növeszt, de átlagosan háromnál meg szoktak állni. … Olvass továbbPúpos föld

Duzzogó dúcok

– Hoppá, Vízfejű szomszéd, vágja magát ketté! Jaj, ne ugrándozzon olyan nagyon magasra, mert el fog esni és ne próbálkozzon, én nem tárgyalok senkivel, ezt jegyezze meg. Ha nem bírná, pirkadjon magára a pitymallat! Szeretem a duhaj életet, ihaj, csuhaj, ripityom. – Hagyjon már engem vén marha, tönkre gezemicézi az életem innen a szomszédból. Alig … Olvass továbbDuzzogó dúcok

Vadhús

Amikor először munkanéző egyedem, begyedembe esett, még nem gondolta, hogy ő habcsók. Elsősorban azért nem, mert tényleg nem az. Ő matematika gőzgép, sajtkorong, szép metszet, víziszonyat, gombolyag, bélyeggyűjtemény, tutajtulajdon egyben és akkor mégsem mondtuk el a valóságot. Ez az egész nem fedi tökéletesen őt, sőt le sem lehet írni. Körbe sem írható, egyszerre gyönyörűség, fájdalom, … Olvass továbbVadhús

Elfekvő

Talán száz évvel ezelőttről maradt rájuk a terem, amiben harmincnyolcan nyomták az ágyat. Lajos bácsi, balról a hetediken, épp a terminális légzéssel kínlódott. Középen, egy asztalnál üldögélt Judit nővér, hol egyikhez, hol a másikhoz szólt. Máskor órákon át némán tette a dolgát. Valamit tudott, amit csak a bennfentesek, jól értesültek tudhatnak. – Kapcsolja már ki … Olvass továbbElfekvő

A legnagyobb tuskóvá vált…

Úgy tűnt, a rakás melletti tuskó örök tétlenségre ítéltetett. Az idő előzőleg csonttá fagyasztotta, ám egy napon, előbb meglágyult, majd lassan kiengedett a kérges szív, amiről az emberek azt hiszik, hogy nem is létezik. Pedig az a bölcs, sokat tapasztalt, igencsak érző, megérezte a telet. Sokat használták, rengeteg fejszecsapás alásuhanását fogta fel, csak úgy potyogtak … Olvass továbbA legnagyobb tuskóvá vált…

Ábra

Abszurd Egy edzőteremben csörömpölnek a súlyok. Az ajtó csapódását senki nem veszi észre. Nyakkendős, enyhén idegbeteg külsejű könyvelő aktatáskát szorongat a hóna alatt, nézelődik, majd odalép egy nagy, kövér emberhez. – Elnézést, én befizettem… – Magának is jó napot! Dobja le a cuccait és gyúrjon! – Akkor majd izmos leszek? – Naná, mi más lehetne? … Olvass továbbÁbra

Nyitott szájjal szép az élet!

Abszurd Alacsonyan szálló vajaskiflitől tágult vöröshagymányira Citera mindkét bájos szeme. Az ámulattól eltátott szájacskáján berepülő görbefalat, akarattalanul dörgölte végig nyeldeklőjét, s csusszant gyomrának töltelékéül. Így már töltött citera lett, és ezen még jobban elcsodálkozott. Tehát a repülő sült galamb létezik, gondolta, mert ahol ilyen foszló, könnyen falhatók szálldosnak, arra piros, ropogós egyebek is. Ráadásul, kopasztás … Olvass továbbNyitott szájjal szép az élet!

Szív várvány

A hasad megböki valami. Jé, hét ágra süt a Nap és annak az egyike végigkarmolja és csiklandozza. Az előbb még zuhogó nyári zápor odébb is elállt. A mindent beragyogó szivárvány, a láthatár széléről színeket dobál alá. Amott, a szürke háttérbe veszett, pirostól liláig színeződik, tenyered is elmarkol belőle egy csokornyit. Nem akarsz átmenni alatta? Minek … Olvass továbbSzív várvány

Süntelenül

Abszurd A dombtetőn, a hölgy árnyékos oldaláról, egy ritkás, hosszú borostájú szerzet figyelte a felé közeledőt. Nagyon szép volt az a völgy, ahonnan araszolva döcögött felé valami olyasmi, mint a mesebeli kis gömböc. Gyakorlott szeme, messzelátó nélkül is észrevette a térden aluli lábakat, így megértette, hogy a felpuffadt zöld dió formájú teher gyalogtúrája nem önerőből … Olvass továbbSüntelenül

Mozaik

Egyperces Jó száz évvel ezelőtti hangulatot áraszt a terem. Minden asztalon egy-egy csokor mákvirág. Az ablakok közelében, az egyedüli vendég feni fogait és evőeszközeit étekéhez. Kinéz, megszívja tüdejét a retro-illattal, majd nekilátna, de hajának szálai egyenként merednek a plafon felé, és teli tüdőből kiáltja el magát. – Főúr! A pincér, komornyikok komorságával közeledik, biccent, és … Olvass továbbMozaik