dixit

számok hangjegyek bitorol otthon szurok egymás Nézem a szuroktetejű tömbházat, húzom a csíkot otthonról, hangjegyek mindenütt, emlékeink bitorlójaként még gyerek, az otthon az elengedésé, te cigánné, egymás végtelenjét két kezembe..

Na mit

Na mit álmodtam az éjjel? Na mit álmodtam az éjjel? Na mit? Végre valamit! Olyan jólesett, olyan jólesett, olyan jólesett. Még mindig érzem, még mindig látom, még mindig élek benne, még mindig él bennem, még mindig való, még mindig nevetek, még mindig ÁLOM. Na mit.

prózásítás

hittem, hogy az új szerelmek úgy nőnek mint a vadvirág, és csókjaid helyén más csókok teremnek, és nem fogok emlékezni rád, azóta futok naponta három órát a kisdunaparton, zöld nyersitalt és gyümölcsöt eszem, néha egy kis zacskó rizst, otthon húzódszkodom, rúgok, fekvőt, hasfelülést nyomok még napi két fél órát, jógázok, abba belefér a zene és … Olvass továbbprózásítás

négy csá

írta Duma György   Riccs-reccs, roppan a jég,daltól hangos a lég.Szirmát bontja a rét,új lét, ez ma a tét. Lics-locs, csobban a tó,jelt ró rá a hajó.Csend van, minek a szó,nap süt, életadó. Ripp-ropp, zörg az avar,szél mit pörgve zavar.Ónos szürke takarfátylat a tájra hamar.   Diri-diri, guru e guru,durummasni keményebb nyakú.Benyakaltatná a sok ború,Ez … Olvass továbbnégy csá

érezel

  egy jó erős feketét készítek. (hiánytalanít) elmosódik esőtől a fény. foltozott ruhán, felhős égen aligha segít ez a kávé, hiába innám… vízcsobogásodon virágzik a fény, leülepedő zacc hőzöng-maszkom, valaki kerteléssel szép, valaki kerttelenül. a nagy Ő szívünkből mindig kinő.        

Látomás

a verset nagyjából Vanikó írta     Majd úgy teszek, mintha csak magamnakmesélnék. Egy világról, amit mégnem is ismerek, de már benyitnékbenne bárhová, ahol Te otthon vagy. Magamnak pletykálom el, hogy szeretném,ha eljutnál hozzám. De az idő,bár nagy kerítő, úgysem vehetőrá semmire. Hiába is sietnél. Magamtól várom a választ itt bent,a versben, amibe a szót … Olvass továbbLátomás

Próza

  Álmos lettem, jól jönne párna pocakod, ami nélkül nem szeretlek, úgy kell e kispárnányi többlet, nélküle nem alhatok. Nem értem Én sem, rejtély, részleteidtől (én) olvadok. Régi meséid nyomát kell-e bottal ütni, elég hallótávolságba feküdni. Nézni mozgó ajkaid. Kis szigetünk moháit öntöznék szemeim, kardigánná nyújtanánk az éjeket, szenderedés helye; bóbiskolások tanulnának szeretettet. Írom a … Olvass továbbPróza

úgy

úgy írok neked kisajátíthatatlanul önmagunkba zárva új kedves mozdulatában éberen tetteimben még árva alakom legképlékenyebb harmóniákban már céltalanul elengedésekben kitartani egótlanul a megmaradásban várt összecsengések visszahullnak még fájó sebekre s mégis emberbőrbe szűkülök viselve azt mint terhet de sokkal napfényesebb már nem tudunk úgyse lenni ezért akik ők is mi és fordítva mindjárt újulni eleredni … Olvass továbbúgy

Miker

bort ittam ma. helyetted. felemeltelek. annyi szeretet áramlik belőled, amennyivel csak elengedve tudnak betelni az istenek. nem kioltva. belül örökkön égő láng e szerelem. napokig tartós simogatásod a legszebb ajándék. életet kérek veled -e .