Zúzmarán táncoló apró sugarak

Szemelvények   A borzalmakhoz is hozzá kényszerültek szokni. Repülők zúgtak el, északról időnként zúdultak a német lövedékek a Sió fölött a falura, a Kálváriáról és a Várból pedig válaszoltak rá az oroszok. Küldözték egymásnak pusztító üzeneteiket, zavartalanul, mintha közöttük nem is utcák, házak, emberek húzódnának meg. Ozora négyszer cserélt gazdát a Dunántúlon megrekedt állóháborúban, egyik … Olvass továbbZúzmarán táncoló apró sugarak

MESÉL A MÚLT – A békeévek végén

részlet   ~o~   Pápay Jenő soha nem részegedett le, bár nagyon tudott mulatni. A legényegyletben minden hétvégén ott kellett lennie, hiszen az intézmény elnöke volt, és a színdarabok egyik rendezője is. Minden szabad percét kitöltötték ezek a foglalkozások, de egyre kevésbé éjszakákba nyúlóan.          Szigligeti Ede A Cigány című népszínművének bemutatója után fia és menye … Olvass továbbMESÉL A MÚLT – A békeévek végén

MESÉL A MÚLT — KTSz és epegörcs

részlet. A képen a kényszerközösség karácsonya, fehér köpenyben a négy fodrász, a fényképész hölgy mögött Karcsi, az apám. A mérhetetlenül elszegényedett faluban még a nagy konspirációk árán zajló földosztás is sikertelen volt, és megkezdődött a kollektivizálás. 1947-ben a földművesszövetkezet, majd a termelőszövetkezet után, 1949-ben az iparosok is vegyes kisipari termelő szövetkezetet hoztak létre. Igazából a … Olvass továbbMESÉL A MÚLT — KTSz és epegörcs

MESÉL A MÚLT — Az ártatlanság kora

12 évesen A műtétsorozat után nem tudtam betelni az önálló járás adta szabadsággal, annyira élveztem. Az iskolában tablót készítő fényképésznővel, a kedves ismerős Mackó Manci nénivel beszélgetve jutott eszembe egy ötlet. Szövetkeztem vele. Titokban bementem a műtermébe, nagyon kedves volt… Jenőfi nagypapától kapott kis zsebpénzemet vittem előlegnek, és reméltem, a többit kifizetik a szüleim, ha … Olvass továbbMESÉL A MÚLT — Az ártatlanság kora

Karcsika

töredék, apák napjára   1920-ban parcellázni kezdtek a Várhegy és Sió közt egy új utcát. A földmunkák igen nehezen indultak, talán azért, mert a régi várárok helyét felváltó, korábban már lecsapolt láp még nem száradt ki igazán. Tavasszal mégis elkezdődhetett a munka. Az utca a templom mögül indult a Várdomb alatt, és a szőlőkkel borított … Olvass továbbKarcsika

Ildikó

Requiem egy nagyszerű asszonyért halálának évfordulóján. Már négy éve távozott… Ferenc két év múlva követte… 2009. február 24-én írtam: “Igen Ildikó, emlékszel biztosan, hogy mit kérdeztem Tőled még az ismeretségünk elején… Hogy a test, vagy a lélek doktora vagy-é?! Már tudom, hogy a kettő együtt és még valami, amit nem tanítanak az egyetemeken.”   Tizenkilenc … Olvass továbbIldikó

MESÉL A MÚLT – A családi házban

Házunk az 50-es években   Mielőtt végleg kiléptek abból a lakásból, ahol eddigi életük zajlott, Aranka megállt a szobaajtóban. A csupasz falak közt megelevenedett a múlt… Az első télen itt fagyott leheletük a duplaágy végére, itt szülte két gyermekét — az egyikről ebben a szobában tudta meg, hogy nehéz élet vár majd rá.   Innét … Olvass továbbMESÉL A MÚLT – A családi házban