Én fehér zászlóm

  Az én zászlóm fehér zászló, Keresem, kinek meghajtsam. Színe számos volt egykoron, Legvégül csak ez egy maradt. Minden zászló fehér zászló, Fehér hajhoz, meghajláshoz, Csak legyen hódolni kinek, Érdektelen régi hitek – Nem érdekel, mi volt egykor, Mostan is már alig vagyok, Tegnap nem élt, holnap halott, Vagyok mostan: a meghajló. Próbáltam szemem az … Olvass továbbÉn fehér zászlóm

) (

Sorsot keresek Nekem mindegy Mindegyikben Találni szépet Borzalmasat Mindegyikben Találni szépet Amit nekem Meg kell még élnem Sorsot keresek Magam képire Gyúrni egyetlen Hetedik napra Besegíteni Mi istennek nem ment

Felhajtás előtt

Mindentől tiltanak mi jó,  tűzre, vízre vigyázzatok, vagy fiatal, öreg leszel, bármit teszel, majd nem leszel, sörre, borra vigyázzatok,meleg, hideg kockázatos, annyi fölös tanácsadó, habba vesző okoskodóbiztos, ami benned dalol, nem ami a tőkén billeg, nem, mit kicsinál az illem, nem amin csak másnak haszna, mértékkel élj, lángra kapva, amikor már jól megégtél, kormodat a víz lemossa, nem marad a feketeség, ha szíved mással megosztva. Tűzre, vízre vigyázzatok, a pohárban … Olvass továbbFelhajtás előtt

Beszélgetés Marie-val

Mi az, mi nem politika? Szerelmesed szemén a bánat, Öröme a viszontlátásnak, mi az? Népesedéspolitika. Vagy vegyük példának, ha még Fejedben van saját gondolat, Öröme az eredetiségnek, mi az? Már régen megdolgoztanak. Nem kell eredetiség, elég, ha vagy, mindenki volt már egyszer, De lesz ezen túl csak-csak valami, mi az? Özönvíz, királyném, utánad.

Változat

  A halakból addig tolták,  csak elérte már a bakot.  Szülei félig szülei,  mert a szülők a holnapok.  Ünnepeljük, elmeséljük,  kibeszéljük, mi bennünk jó,  készülődünk, díszítgetünk,  hol van már a tavalyi hó. Minden gyerek megváltónak jött e zűrös, szép világra, addig gyarapszik, addig nől, beletalál önmagába. Könnyebb legyen a világnak, nehézség ne legyél rajta, mi … Olvass továbbVáltozat

Zsákháló

Ó, én szita vagyok, kin fönnakad az emlék, aztán hordom növő zsákom könnyedén, és egyszerre súlyát érzem karácsonynak, hol a születés, az istenillat, gyertya, fenyőtű, az életvégi izgalom, hogy meglegyen a gyermek; kikutatva megannyi szekrény, rejtek, szégyen szemem lesütve, kiűzve tiszta imából, mind összeesküvők a felnőttek, meséjük hazugság, miben megjavulnak maguknak, nekünk ajándék becsomagolva, tudjuk … Olvass továbbZsákháló

Nevem

Nevem Hamlet és túlsúlyos vagyok, harmincéves és kissé túlkoros, de Wittenbergben másként jár agyam, s az föl nem tűnik senkinek, csak itt, mert Dániában tikkad, mert kövér, s atyja távol tartja kormányzástól, hiába is az ízlés tüköre,                 hiányzik a mérték őbelőle  – belőlem csak hiányzik valami, amott mi Wittenbergben többlet volt, itten épp az … Olvass továbbNevem

Teremtés

Az nem úgy van ám, eltervezed, aztán lesz apád, anyád, fiad – nem úgy van az. Előbb van ez is, az is, de te alig még, aztán megteremsz, magad teremtesz – nélkülük – szülőt és gyermeket, mondják: szép életed, de hallásod már rossz a szóra, szemed miatt közelebb kéne, lábad se jó már, csupa körülmények, … Olvass továbbTeremtés

Mennyi

Valamennyi reggel illúzióval kelek, aztán próbálom oly remeknek nézni a napot, mint csak lehet, nem akarom letörni azt, ki e napot létrehozta, s engem beletett. Talán így kell imádkozni, fölös beszéd helyett örülni, nem kérni, nem akarni, lenni.