apróságok a közelmúltból

saját fotó Reggeli üdvözlet.Hol a fáslija?Levettem, melegem volt.Unalmában visszatekerhette volna.Nem tudom, sose hordtam fáslit.Ideje, hogy megtanulja!                   * Szál, szál, szalmaszál, rajta függ az életed. Szállj el, kismadár,madárfütty volt a karmád.                    * másként látsz szépet,ha jártál a pokolban,s megmentett az … Olvass továbbapróságok a közelmúltból

Kakaskodás Kakasdon

    Na, kérem alássan! Ha kérem, ha nem kérem, de bizony Ősz koma egyre-másra be-bekukucskál felénk az ablakon is, meg a hegyek-dombok-mezők fölött is. Onnan is tudni ezt, hogy duruzsolnak a darazsak a szőlőszemeken. Azok a duzzadt szőlőszemek pedig lassacskán úgy kicsattannak az egészségtől, hogy szinte belecsurognak a puttonyba, hordóba. Ha pediglen ott beerjednek, … Olvass továbbKakaskodás Kakasdon

Hideg böjti szelek

Piszi bácsi szidta az időjárást, ahogy csak tudta. Persze magában, s még így is körülnézett, nem hallotta-e meg valaki a gondolatait.     Hideg böjti szelek tépázták Elemér nyakán a gyapjúsálat. Kalapját is jól a fejébe húzta, míg ballagott az iskola felé. Mai feladatára gondolt — minden kisebb-nagyobb irodába be kell nyitnia, és meggyőző szavakkal … Olvass továbbHideg böjti szelek

Tiszta fogás

Begyakorolt harmóniával várlak majd, itt még szokás a káosz. De tudom, eljössz, amikor cigánypecsenye helyett paleo módra szeretlek. Megjárod addig, és nem járod meg Amerikát. Leszel is, meg nem is. Platóni vérvonalad segít. Sétálunk a Kisdunaparton hárman, vagy sokan. Gyerekeink mind tudnak fogni addig bárhogyan.

Koraiak – vendégszövegek –

Ez volt nagyfiam első verse, aztán fölhagyott a költészettel; nem cikornyázta úgy, mint apja, éveket csomózni garmadába – egyszerűen kezdte s folytatta, könnyed ríme úszott sajátosan, résszel, egésszel elbánt – való – mindenségre vágyott: „hülye hajó”. * Másik fiam, a középső, titokzatos, nagy megállapítós, elhallgatós; máig nem értjük, pedig már vágynánk – megjött: „itt jó … Olvass továbbKoraiak – vendégszövegek –

Zéró önismeret

Nézzétek őt. Butuska, gátlásos, lerí róla a jóindulat. Régóta ismerem. De ott a csupa kerekség downkóros lány, mennyi feltétel nélküliség, nincs benne istenhiány, vidám. Aztán jön lila blúz. Kilóg, pedig amije van is megereszkedett. Vénleány, ábrándos, szomorú romantikus, félmosolyában visszafogott hiányhegyek. Látod? Ő egészen kétszínű. A szeme se áll jól, fogatlanul nevetne, de ráhúzódik a … Olvass továbbZéró önismeret

Anekdoták és adomák Battonyáról és környékéről

Cikó halom legendája /A fejetlen bivalyborjú/ és a koszorú   Régi történetek, akik megélték, már régen örök álmukat alusszák, nem riogatja őket babona. A mai legények meg másként duhajkodnak, erőfitogtatás, kakaskodás, egymás hergelése most a kocsmaajtó előtt, vagy a konditeremben zajlik, hajdanán a kocsmában kezdődött, és bizony sokszor a temetőben, vagy a városi tömlöcben végződött. … Olvass továbbAnekdoták és adomák Battonyáról és környékéről

Édes Annának

– naplóból – (Édes Annának szeretettel Márianosztrára)   Anna, kedves, nincs bennem önérzet semmi; anyámat sértegette az a n?, kivel összezárva éltünk. Társbérletnek hívták, a n?t meg Angyalkának, de ez oly röhejes volt, inkább Ellának neveztük, én néninek. Az alpakka kést ragadtam fel, amit ezüstnek tudtunk még akkoriban, a készletb?l maradt, létünk záloga. Föl még … Olvass továbbÉdes Annának