Versfordítás – nehézségek, kihívás és az alkotás öröme

Nekünk, magyaroknak van egy mondásunk: „minden fordítás egyben ferdítés is” (amely szójáték kristálytisztán megmutatja a magyar nyelv zseniális sokszínűségét). Ez alatt azt kell érteni, hogy természetesen lehetetlen, hogy minden szót, kifejezést, érzést, hangulatot és szándékot visszaadjunk anyanyelvünkön – de a fordítónak akkor is erre kell törekednie.   Az alábbi esszé a Yeats pályázatra íródott; kissé … Olvass továbbVersfordítás – nehézségek, kihívás és az alkotás öröme

KUTYÁK (2)

“Kávézacc” sorozatomban kutyákkal foglalkozom. Maradt benne talán annyi íz, annyi aroma, hogy érdemes beleolvasni…))) Az ember, ha mesébe fog – főleg egy idő után a valóságról -, azt tapasztaltam, sose fogy ki belőle. Így vagyok vele most én is. A kutyákkal kezdtem. Nem kell magyaráznom, miért. Nem rég elvesztettem a kutyámat, Sütit. Na nem a … Olvass továbbKUTYÁK (2)

Kutya-mese (1)

“Kávézacc” sorozatomban kutyákkal foglalkozom. Maradt benne talán annyi íz, annyi aroma, hogy érdemes beleolvasni…)))   A kutyákat könnyen megszerettem. Hát lehet őket nem szeretni? Persze sokáig mindig a másét! Gyerekkoromban falun laktunk, családi házban, mégsem lehetett. Volt a szomszédaink körében jó pár kutya. Ilyen is, olyan is. Voltak, amelyek nem csak evés közben haraptak, de … Olvass továbbKutya-mese (1)

PEDIG…

A Zsoldos Péter Emlékév keretében meghirdetett “Harc az áltudományos mítoszteremtés ellen” elnevezésű esszépályázatra írtam, 2017-ben.     Unalmas egy esszé lesz. Nem lesz benne, sem megkövezés, sem boszorkányégetés. Tulajdonképpen egészen másra készülök. Sorra áttúrom a pince sarkában évtizedek óta dohosodó dobozokat. Valami olyasmit keresek, ami esetleg engem igazolhatna és nem téged. És… és találok egy … Olvass továbbPEDIG…

Néhány mondat

Teljes csendben élve, annyi, mint háromlépésnyire lenni az embertől. Törekszem rá, hogy meg tudjam fogni, érteni, látni, tapasztalni a létező és változó dolgok egyedi karakterét, jellemvonásait. Az így megszűrt, egyénivé lett valóságot a magam rendszerévé szövöm.             Sokszor azzal a céllal írok, festek, hogy valami olyat hozzak létre, ami konzervál egy adag életigenlést. Témáim a … Olvass továbbNéhány mondat

AZ ÁLMOK TÉRKÉPEI

Marco Polo a térképen sorra felismeri: Jerikót, Urt, Karthágót, egy várost „amelyet San Franciscónak is lehetne nevezni, és hosszú, könnyű hidakat lehet vonni benne az Arany Kapura és a tengeröbölre…”.   Gyerekkoromban faltam Jules Verne regényeit. Különleges varázsukhoz hozzájárultak az illusztrációk is. Azoknak a könyveknek a legtöbbjében még az eredeti francia kiadáshoz készült fametszeteket láthattuk, … Olvass továbbAZ ÁLMOK TÉRKÉPEI

Az itáliai (Poverello) *

“Körülöttem minden ház az egyszerűséget, a természetességet hirdeti. fotó: 2018.április 26.     A kanyargós, szűk középkori utcákra beszűrődik a délelőtti napfény. Magas, homokszínű kőfalak nyúlnak a tiszta kék égbolt felé. Olyan álomszerű, hogy itt járok ebben az olajfaligetekkel övezett, mediterrán közép-itáliai városkában. Körülöttem minden ház az egyszerűséget, a természetességet hirdeti. Sehol semmi pompa, ciráda, … Olvass továbbAz itáliai (Poverello) *

ONETTI ÉS BORGES

Nincs olyan életrajz (az önéletrajzokról meg, ne is beszéljünk!), amelyik a valóságot tudná ábrázolni. Mindegyikben van torzítás, betoldás, elhallgatás… De, ennyi?   Egy ajánlás nyomában   Néhány évvel ezelőtt, amikor először olvastam Juan Carlos Onetti Rövid az élet című regényét, fel sem tűnt. Talán átlapoztam anélkül, hogy észrevettem volna azt az oldalt, de, az is … Olvass továbbONETTI ÉS BORGES

Morgiána-akció

Morgiána az Ali baba és a 40 rabló című mesében szerepelt, a csavaros eszű szolgálólány.   Ezek a rablók találták fel a matricázást. Azt a matricázást, amit mostanában újra felfedeztek. Ezzel jelölték ki azokat a házakat, melyeket később meg kívántak támadni.   Persze, akkoriban még nem volt matrica, kénytelenek voltak krétát használni, vagy, ha azt … Olvass továbbMorgiána-akció

Bérencem

Gyerekkoromban ritkán találkoztam Gyuri bácsival. Akkoriban már külföldön éltek, Néha Schwarcz Tivi bácsi – apám csak így hívta – küldött csomagot nekünk, azt fia, Gyuri bácsi hozta el.   Sosem maradt sokáig, csak órákra jött Magyarországra, rengeteg tennivalót sűrített be ilyenkor nagyon rövid időre. Azért nem mulasztotta el, hogy térdére ültessen, és bíztasson kicsit.   … Olvass továbbBérencem