Landolás után

Részlet a “A Sátán csókja” c. regényből. Landolás után átestem a szokásos rutinellenőrzésen, de most mindenki a megszokottnál is feszültebb volt. Valószínűleg már tudták, hogy valami rendellenes dolog történt odafenn, bár az is lehet, csak a homlokomon lévő seb miatt volt így, és még nem tudtak semmiről. Fáradt voltam. Sokkal fáradtabb, mint bármelyik hasonló küldetés … Olvass továbbLandolás után

Használia

Használia Államforma: határtalan Beszélt (érzelmi) nyelv: ’’újszeret” Pénznem: 1 Használ= 100 Kilóra Vallás: Újszentély   Történetünk egy méltán neves ősnép a magyarok által egykoron lakott kies Kárpát-medencében játszódik napjainkban. Három fiatal barátnő beszélget az Újszentély egyik vallási központjában, egy nagyvárosi plázában. (ahol a főpapot konzumidiótának nevezik) Annak is egy ’’újhangulatos” (csupa gép, csupa giccs, csupa … Olvass továbbHasznália

Derengés

Ne teremts démonokat, fiacskám! Már így is tele van velük ez a világ… A monitor halvány derengése volt az egyetlen fényforrás a szobában, de ez is elég volt ahhoz, hogy lássam a sarokban ülő vénember halvány grimaszolását. Igyekeztem úgy tenni, mintha nem venném észre, ahogy a szakállát simogatja, és közben magában hümmög, ezért még hangosabban … Olvass továbbDerengés

Naptól átvirított képszépség

Látszólag pókháló vagy ablakra fagyott furcsa jégvirág mögött próbálkozik a Nap. Kánikulában is szétfagyott, jéghavas.     A klorofill zöldje úgy szállt el belőle, mint átlátszó, vékony lapból a papír. Kicsit szutykos, kormos lett a füstködtől, és olyan mintha felül égne… A szmog hangtalanul próbálkozik, cseppformájú erezeteiben. Ugyan már csak esztétikai lény, élettelen tárgy, mégis röntgenfelvétel … Olvass továbbNaptól átvirított képszépség

Távozás

Ödön, a röntgenszoba előtt várakozott. Még minden a múlt század negyvenes éveinek kényelmi körülményeit idézte. Merev, deszkatámlájú lócaszerűségeken üldögéltek, amelyeken a beteg ember nem egyszer rosszabbul érezte magát, mintha állna. Ödön a vele szemközti ajtót nézegette, a professzorét, ott legalább jól érezte magát. Fotelbe ültette, üdítővel kínálta, nem nézte az óráját sem, pedig elég sokan … Olvass továbbTávozás

Az úgy kezdődött /életmesék felnőtteknek

Egy öreg boszorka sirámai… Az úgy kezdődött…/ életmesék felnőtteknek Egy öreg boszorka panasza…   Na, igen, most is egy mesét mondok nektek, mint tudjátok, van nekem egy különleges ismerősöm. Van neve is, de arra már ő sem emlékszik, csak az ilyen, olyan hivatalok, szolgáltatók, mi így nevezzük röviden, Boszinak, Boszorkánynak, Vasorrú banyának, szóval, tőle tudtam … Olvass továbbAz úgy kezdődött /életmesék felnőtteknek

Nemrég

    Nem minden év őszi hónapjainak időjárása olyan indián léptű, sóhajú, mint az idei. Nemrég a közeli parkban lányomra vártam, s közben valakinek – ki évek óta fontos az életemben – lépteit figyeltem.   Korán jön az alkonyat, így őszidőben, észre sem vettem, s kuszáltak lettek a képek, a fák hulló levelei, ott előttem. … Olvass továbbNemrég

Távozás

Ödön, a röntgenszoba előtt várakozott. Még minden a múlt század negyvenes éveinek kényelmi körülményeit idézte. Merev, deszkatámlájú lócaszerűségeken üldögéltek, amelyeken a beteg ember nem egyszer rosszabbul érezte magát, mintha állna. Ödön a vele szemközti ajtót nézegette, a professzorét, ott legalább jól érezte magát. Fotelbe ültette, üdítővel kínálta, nem nézte az óráját sem, pedig elég sokan … Olvass továbbTávozás

A Golyó, a géppisztoly, na meg a terroristák

    A cím talán sokakban felkelti a kíváncsiságot. Szóval történt, ami történt, hogy valamikor a hetvenes évek végén kitántorgott Izraelbe egy magyar fiatal. Ebben még nem volna semmi különleges, ami miatt írni kellene róla. A bökkenő ott van, hogy legális kivándorló útlevéllel. Azokban az időkben még akkor sem adtak ki ilyen dokumentumot, ha az … Olvass továbbA Golyó, a géppisztoly, na meg a terroristák