Sokadik levél

Havazik, hanyatt fekszem kőrised alatt, hajamba belekapott a szél – suttogja neved – látod jó fiam, eljön az ünnep nélküled – ujjaim nem engedik az utolsó érintést – hangod is itt suttog mellettem – lépted a hóban topog, egy nyárról maradt levél anyját siratja – tenyeremben melengetem, már nem tudom életben tartani – utánad siet, … Olvass továbbSokadik levél

Hallomások

Csókod lopnám, Szeptember,fehér köd a varázsköpenyed.Tarlódon lépkedő ujjbegyek,tépkedhetném tükörarcomat. Új utak szemeid szeretet-éh.Azzá fordítod tét vermeimből.Lopakodás csak a beszéd,hallomásaink játszóterén Ő. Becsapós szokás a könnyű,nehéz szívvel most tekergő.Barátkozni erő-dobbanásig,akaratlanul is egy levéltánc.

Jaginak

A zárójelek nélküli szöveget hiába küldtem. Jaginak   (Oly nagyon tudni mások versét, mint az a messiás, aki mögül kihátrált az Isten; pokolba az igazságok viszonylagosságával, a sokféle úttal, az örökös útjelzőkkel, egyáltalán az élet sem tud meglenni halál nélkül.)   Lett egy kiscicánk, miután a másik egy autó alatt… És ez az apróság egyszerre … Olvass továbbJaginak

Dharma

Elmozdult higany a szelíd köd villája. Hálás tapintattá lett szótlanság baja: homlokra csodált óriás napkorongok. A misztériumok ideje lépéseké, amíg szárnyalás asztrálerezete egy darab. Csalánteával ringatja kertjét álmom, és egész éggel szereti világ a világot.    

Levél anyámnak

(mert az angyalok is írnak haza)   Egy napon, mikor minden olyan csodás, és azt hisszük életünk csodáit csak mi érdemeljük meg, csak nekünk szépül a világ, egy napon hirtelen minden megváltozik.                 — Úgy mentem el, hogy időm sem volt elköszönni, hagyni egy utolsó mosolyt, megsimítani arcod, lehajolni, és homlokod ráncai közé rejteni egy … Olvass továbbLevél anyámnak

Levél fiamnak

Drága fiam!   Írom én azt a levelet, egyre csak írom.          Nem akar vége szakadni sóhajomnak, és a könnyek zápora, sem apad. A fehér lapon feketék a betűk, pedig ma színes ceruzát vettem kezembe. Minden fekete színt ölt magára azóta, mióta csillaggá szépültél. Az is igaz, hogy talán nem is akarom befejezni azt a … Olvass továbbLevél fiamnak

Füles

Önvalód önzés nélküli, önözéstelen: egyben szemlélődés tudatos fénye rezzenéstelenné teszi felkorbácsolva, Bácsimmá tesz egótlanodó védelem. Minden a szeretet, és szeretet mind. Az igazi férfi nem más – felébredés.

A számkivetett innováció (E-mail mesék 9.)

Az illusztrációt a hálóról vettem.     Tisztelt XY!   Hagyományosan politikamentes témaválasztásaid során az innovációval kapcsolatos felvetéseid mélyen érzékeny területre vittek, megint komolyan ámulatba ejtettél! Pláne úgy, hogy uniós szabályozást messze figyelembe vevő törvényalkotásunk 2014 óta a kérdést rendezettnek tekinti. Ezen kívül a Magyar Innovációs Szövetség témába vezető, rendkívül élvezetes definícióinál pontosabbat teljesen fölösleges … Olvass továbbA számkivetett innováció (E-mail mesék 9.)

Levél a Nőnek!

Nárcisz Jácint szerelmetes ifjú reményvesztett levele az imádott hölgynek, akinek a figyelmét ezúton is szeretné szerény személye felé irányítani.   Kedves Kisasszony!   Sokáig gondolkodtam azon, miként is fogalmazzam meg az ön irányában kialakult érzelmeimet, hiszen ön oly mélységesen megvet engem, hogy tekintetemet még akkor is elkerüli, amikor szembe jön velem. Úgy néz át rajtam, … Olvass továbbLevél a Nőnek!