A TÜNDÉR ÉS A KIRÁLYFI

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás– tengeren, de talán még azon is túl egy égig érő hegy tetején állt egy csodálatos kacsalábon forgó vár. Ebben a várban lakott az öreg király egyetlen fiával. Jól megvoltak, éltek, mint Marci Hevesen. Egy nap a királyfi felcseperedett. Feleséget kellett keresni magának. Édesapja mondta neki: – Menj … Olvass továbbA TÜNDÉR ÉS A KIRÁLYFI

Hegyek, mezők őrzője

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, de még az üveghegyen is túl, élt egy legény a kicsi házacskájában a falu szélén. A házacskáján és a kicsi csacsiján nem volt semmije. Sokat nélkülözött, alig volt, mit ennie. Csacsijával minden nap kiment a közeli mezőre. Amíg állata békésen legelgetett, ő meg vadsóskák keresett … Olvass továbbHegyek, mezők őrzője

Az aranyhajú lány

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren egy csodálatos országban élt egy meseszép leányzó a szüleivel. A kicsinyke házukban boldogan éltek volna, ha nem lettek volna olyan szegények, mint a templom egere. Édesapja hiába túrta egész nap a földet alig keresett valamit, amivel eltarthatta volna a családját. Ez a lányt nagyon bántotta. … Olvass továbbAz aranyhajú lány

Jó Reggelt!

  A Nap ásítva nyújtózott végig a horizonton, ahogy melengető sugarai egyre messzebb értek ezen a kora tavaszi napon. …- Neked örülős Jó Reggelt, Drága Lélek! – gondolta magában a kis herceg, és keresőn kémlelt az égbolt felé, mint aki valami nagyon távolit fürkészne a tekintetével. A mellette ülő kisebb alak mintha olvasott volna a … Olvass továbbJó Reggelt!

A boldogság fája

Volt egyszer egy kisfiú. Áronkának hívták. Szegénynek meghaltak a szülei. Nagymamája gondoskodott róla. Áronka mindig szomorú volt. Nagymamáját sem látta nevetni vagy mosolyogni. Környezetében csak szomorú, boldogtalan emberek voltak. –   Nagymama, miért vagy szomorú? – kérdezte egyik nap délutánján Áronka, amikor hazaértek az óvodából. –   Minek örüljek, kis unokám? – mondta az öregasszony. – A … Olvass továbbA boldogság fája

Boci, boci énekel

Mivel ugye rengeteg minden kering a morfogenetikus mezőben, ezért ami már volt, van, (és lesz) annak ott megtalálható akár a folytatása is. Vagy az előzménye. Csupán rá kell kapcsolódni a közös tudatmezőre, és kiírni onnan. Megtesszük, ami tőlünk telik. Íme az egyik “folytatás”: Boci, boci énekel,ez mindenkit érdekel,szeretjük a dalokat,te is fújjad hangosan!   Boci, … Olvass továbbBoci, boci énekel

Eladó bajusz

Hol volt, hol nem volt. Egyszer nagyon régen egy kicsinyke falucskában élt egy gazda. Faluban neki volt a legnagyobb és a legszebb háza. Az istállóban legalább nyolc tehén és három megtermett bika volt. A kocsiját négy tüzes paripa húzta, ha elment a közeli városba, a hetivásárba. A disznóólban számtalan, kövér sertés röfögött, várva a böllér … Olvass továbbEladó bajusz

Piskóta és az eltűnt számok

A kép Piskóta figurája. Illusztráció: Szűcs Mónika Galamb Gerzson, – aki munkáját tekintve postásként dolgozott a Mesélő Erdőben. Arról volt híres, hogy nála gyorsabban és pontosabban senki sem kézbesítette a küldeményeket a Mesék Csodálatos Földjén – tanácstalanul toporgott Piskóta sátra előtt, aki a reggeli tornáját végezte. Az izmait nyújtotta, a hangszálait rezegtette, az ujjait tornáztatta, … Olvass továbbPiskóta és az eltűnt számok