Kérdések októberben

    Miért ily kíméletlenül kék az ég? Miért egyedül a Nap, aki ma rám nevet? És miért ily szenvtelen? (belém tűzi az emlékeket, azt a szomorú napot, csakhogy jobban fájjon) Most éppen simogatásra vágyom, de ő könyörtelenül karcol az összes sugarával. Minden sugár egy-egy óra… Miért pont októberben süt ily pazarlóan? (lehetne együttérzőbb) Azelőtt legyűrtünk … Olvass továbbKérdések októberben

Hajnali gondolatok a Vadkerti-tónál

Csillogó harmat-gyöngyszemekköszöntik az ébredő napot,pacsirta zengi háladalát,sorsomért én is hálás vagyok.Kell-e több, mint mit itt kapok az élettől? Nyárfalevelek közt hűs, hajnali szellő játszik,beletúr hajamba, kávém illatát felkapja, magasba röpíti.A végtelen kék égen – mint vitorlás a tavon –hófehér felhő látszik,tán álmaimat viszi egyre messzebb,elérhetetlen a távolság.  Hagyom…Hisz itt van nekem a valóság.Bár mögöttem nincs vagyon,-de nincs … Olvass továbbHajnali gondolatok a Vadkerti-tónál

Utazás a mélybe

  Azt mondta, menjünk el együtt a Földanya méhébe. Azt mondta emlékszik még rá, hogy járt ott. Én is emlékeztem, de nem együtt voltunk akkor. Tudtuk, hogy olyan megindítóan gyönyörű az a hely, hogy ha visszatérünk abba a szent térbe, akkor megújulunk. „Még vannak feladataink” — mondta, és én is igyekeztem időrendbe tenni az előttünk … Olvass továbbUtazás a mélybe

Nagy, aki jól le tud nézni

   Csákója csúcsa túlmutatott a sakkasztalok szélén. Orrmagasságban döfködhette volna le a figurákat. Egy gordiuszi csomós megoldással — nem önkezűleg tette — lefűrészeltette a lábakat, és az asztalok mögött ülőket is derékig beásatta. Igen, a kis ember naggyá vált, már fentről lefelé éreztette önnön zsenialitását. Valamikor a nagypapa még a helybeli vendettabajnokságok családi főszervezőjévé szánta, … Olvass továbbNagy, aki jól le tud nézni

4. Mi jár a fejemben?

Hatalmas fa vagyok. Az első évgyűrűm egy cseperedő zöld hajtásból lett, melyet elkerült a vadak vágtája, és védve vészes viharoktól, egyedül maradt állva a csupasz tájon, hogy aztán köréje kérgesedjenek a konok évek gondolatainak évgyűrűi. Túlélve az évek viharos bujálkodásait, öregedve, évről-évre cseréltem le a repedező kérgemet, amelytől még erősebben felfelé törve, az új ágakban … Olvass tovább4. Mi jár a fejemben?

szürkezóna

exit   és kinyílt az ajtó. néhány viszkis üvegre számítottam. levél xanaxra. szanaszét. nyugalom. kintről hallottam. lélegzel. deméghogy. hanyatt. a földön. húgy. eláztál. szívem. már megint. halálhörgés. de ezt még nem tudom. faszér kellett már megint. kurvára ekkora egy hülyepicsa vagy. hogy nem érted. nem akarom. mondod majd holnap. holnapután. életfogytig. leszarom. de hová lett … Olvass továbbszürkezóna

Vízkereszt

Apu megfogta középen a díszeitől megfosztott fenyőfát, és odakoppintotta a padlóhoz a fenyőtalpakat.     Apu megfogta középen a díszeitől megfosztott fenyőfát, és odakoppintotta a padlóhoz a fenyőtalpakat. Millió száraz fenyőtű hullott a padlóra, a hangjuk olyan volt, mint amikor a nyári zápor veri az ablakot. A fenyőillat még így, utószor ebben az évben megtöltötte … Olvass továbbVízkereszt