Jean Paulnak

Jean Paulnak Minek olvassak, ha magam írok? Legyek kis Wutz, sorra szorgalmatos, Mert hiszen, ha úgyis azt veszem ki Az olvasottból, mi magamban már Amúgy is megvolna, nem mindegy, Egyáltalán mér olvasni, hígabb Magam helyett legyen a tömény én, Írott zseni, bekerít, ha hagyom, S fanyalogva mégis elolvasom.

Gőző

– Mögöttöd az öbédöt, pörzökútor társam? – Ögy fél tábla paprikás szalonnát, völö jó szölöt könyörököt, s hozzá öklömnyi hagymát. Kipirult a szömöm is. Olyat látok, mintha délibáb jönnö abból az irányból. – Nöm, én kövösöbböt öttöm, de sokat ittam, mög mörnék ösküdni a Rúzsa Sándor kalapjára, hogy ögy lovas jön. – És nöm fél … Olvass továbbGőző

Gőző

– Mögöttöd az öbédöt, pörzökútor társam? – Ögy fél tábla paprikás szalonnát, völö jó szölöt könyörököt, s hozzá öklömnyi hagymát. Kipirult a szömöm is. Olyat látok, mintha délibáb jönnö abból az irányból. – Nöm, én kövösöbböt öttöm, de sokat ittam, mög mörnék ösküdni a Rúzsa Sándor kalapjára, hogy ögy lovas jön. – És nöm fél … Olvass továbbGőző

Csinálja!

— Maestro, megtaláltuk az év fotójának az alanyát. A teljes felejtés söpri be majd azt a keselyűst, amitől rosszul lett. — Igen, rosszul lettem, mert nem az én művem! Na, mutassák, hol van? — Ott álldogál a dűne mögött, éppen vizet töltenek bele. Tizenkét éves, nagyjából százhetven magas gyerkőc. — Hány kiló? — Természetesen megmértük, … Olvass továbbCsinálja!

Leónia

  — Allegro, Barbaro! — Ne sürgess, beosztott! Komoly munkát bíztak ránk! Hasalj és nézz! Ragyogó napsütés világította be a völgyet, a légió alakzatban állt, s mert tisztában voltak számbeli fölényükkel, hatalmas pajzsaikat döngették a rövid kardokkal. Hátborzongató, és bizony Barbaro, meg a ki- és alárendelt horgasina is jobban reszketett volna, ha nem hasalnak. A … Olvass továbbLeónia

Vászoly a Pusztán (Adysch)

  Nem tudom, mit akarok, de nagyon,Kicsordul a könnyem is, de hagyom,Ez itten a könnyek temetője –Durva nevetést hallok, kacagást,Mire is mennék, hova manapság:Hagyom, mit tudok, nem tudok, hagyom; Azértis, mégis, mégse, és igen,Nem lehet valóság az, mi legyen,Amit én oly nagyon, rég akarok,Amit hogy álmodjak, sokat alszom,Ne keltsenek fel vad pézsmaszagok,Meg nem élt életek, … Olvass továbbVászoly a Pusztán (Adysch)

Játék

Fitus Ica és Ruder Jana utólagos engedelmével. Van ugye az új vershóbort: apeva. Egyik naplóbejegyzésben javasoltam a fenn nevezett Héttornyos hölgyeknek: Mi is találjunk fel vmit! Mondjuk, 5,4,3,2,1 sorosat! Ennek lesz a neve, nevünk két betűje után, FiRuDu. Ki kezdi?     Fitó:   Költészet napja Attiláé Petőfi holnap  jön   Dudás:   Májusi eső … Olvass továbbJáték

Apevák

Te, aki engemet nem találtál, biztos létezel! . Vers? Dehogy! Röviden ír, el csupán   ezért olvasom. . Azt sosem mondhatom: Kossuth-díjas lettem, barátom? . A tél is csak olyan évszak, mint a többi, jön és megy. . Szép asszony a szemnek, jó asszony a szívnek tetszetős. . A páva gyönyörű madár, milyen verseket írna? 

Mikor beszélni próbált az élet értelméről, és azt hitte, ő tesz fel kérdést másoknak

Mindössze egy kérdést adnak velünk, akkor, amikor megszületünk, semmi mást nem adnak nekünk, rajtunk élősködik: a rejtvényünk – aztán egy életen át kergetjük, mi lehet megoldás – csakis nekünk. Jaj, ez a titkos, belső szfinkszünk, gyilkos barátunk, és menekültünk sehova nincsen már nélküle; később – hazudnánk –, talán üdültünk, közben válaszunkat megleltük, hitetlen, ha szónk … Olvass továbbMikor beszélni próbált az élet értelméről, és azt hitte, ő tesz fel kérdést másoknak