Értekezünk anyámmal

  Anyám naphosszat ült a fotelben, és nézte a tévét. Kilencven év görnyesztette hátát, gyötörte ízületeit, sorvasztotta izmait. Vékony, kis madárka testű, akár egy gyermek, de annál erősebb akarat lakik benne. Naponta legalább tíz alkalommal elbattyogott a toalettig. A támaszkodó botja inkább akadályozta a járásban, hát félre tette, és anélkül lépegetett, azaz csúsztatta lábait óvatosan … Olvass továbbÉrtekezünk anyámmal

Csillag

Az időszakos áramszünet miatt jó ideig két mécses és egy sercegő gyertya félhomályában beszélgetünk. A kávézó emeletén ülve lentről hangos beszéd üti meg a fülünket, mintha mindenáron válaszolni szeretne a mindkettőnkben rejlő csendességre. Két órával később, mire felgyulladnak a lámpák, egy sokat ígérő élet titkait, néhány apró mozaikdarabjait próbálom összeilleszteni.    Az arca még kislányos, … Olvass továbbCsillag

Ili néni

fotó: 2015. január 24-én;    Korát meghazudtoló vitalitás jellemzi, pedig már betöltötte a nyolcvanhatodikat. Nála jóval fiatalabbak is megirigyelhetik szorgalmát, frissességét. Régóta él egyedül, özvegyen. János bácsi, a férje nem vigyázott magára. Nem vetette meg a jó bort, sört, pálinkát. Minél idősebb lett, annál kevésbé bírta az italt, de a fogyasztás mértékét nem adta alább. … Olvass továbbIli néni

Nemzetemnek vagyok katonája

Juhász Jácint emlékére.                                                       Már meggebedek, rám szárad ez az ingnyi jelmez. Melyik is vagyok én? Az összevert fejű, kapatos ábrázatú, vagy a francia rendőrsipkás, esetleg az, amelyik a bitókötelét bámulja. Rendet tudnék tenni magamban, de minek? Majd megteszik mások. Inkább azon ügyködöm, hogy elkerüljem a szétpletykázott, kicsavart sztorik lesajnált fő-, vagy mellékszerepét. Egyáltalán nem … Olvass továbbNemzetemnek vagyok katonája

„Papírra pöttyentett szavak mögött”

(Részlet a Könyves T. Damiánnal készített interjúsorozatból. Szerkesztett változat, a szerző megjegyzéseivel.)     (Megbeszéltük, hogy elsősorban a költészetéről fog beszélni, és én csak akkor kérdezek bele, ha elfogy a mondanivalója. Ezután beleegyezett, hogy hangfelvételt készíthessek. /a szerző/)   „Az egyik kedvenc módszerem, hogy a poént, vagy csattanót a vers legutolsó, vagy az utolsó pár … Olvass tovább„Papírra pöttyentett szavak mögött”

Zilahy Péter

Tegye fel a kezét, aki hallott már Zilahy Péterről! Senki többet, először, senki többet, másodszor… Na, talán most.   Úgy harminc éve moziba vittem a gyerekeket. A fiamat és Petit. „A kis hableány” című filmre. Kijőve a moziból Peti rázendített a „Hej, kokkolórum” szövegű betétdalra. A friss élmény hatására ez rendben is volt, csakhogy azóta, … Olvass továbbZilahy Péter

A MŰVÉSZET HÁROM ÁGÁN

Portré D. Bencze Erzsébettel   „A Gondviselőtől kapott talentumokkal több művészeti ágnak hódolhattam, de nem tartom magam művésznek. Az önkifejezés formái, a dalolás, a festés és az írás olyan eszközök számomra, melyek segítenek az öntisztulás lelki folyamataiban. Ez az a bizonyos isteni kegyelem! Felemelő, csodálatos és megnyugtató.” Nekem úgy tűnik, Erzsébet jól tudja, van egy … Olvass továbbA MŰVÉSZET HÁROM ÁGÁN

MINT A FECSKÉK

Portré Horváth Istvánról   Időben nem sokkal utánam regisztrált a 7toronyban. Meghökkentően ritka szerénységgel. Gondoljunk csak bele: igencsak önérzetes tollforgatók irodalmi portáljára úgy belépni valakinek, hogy kijelenti, ő nem író… Idézem is: „Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De … Olvass továbbMINT A FECSKÉK

EDDIG MÉG EGY

Portré nemojanoról   Keveset tudunk róla. Nincs egy éve, hogy a Héttoronyban regisztrált, lakonikus egyszerűséggel: „Németh Jánosnak hívnak, s mert ha a telefonkönyvet felütöd, kb. 100 Németh-et találsz, ezért vagyok csak nemojano, ebből eddig még egy van.” Azt hiszem azóta a helyzet változatlan. Műveit olvasva, többször felötlött bennem egy vele történő interjú készítése. A döntő … Olvass továbbEDDIG MÉG EGY

AZ ELSŐ VERSESKÖTET UTÁN

Portré Sárközi Mariannról     Bő egy éve regisztrált a Héttoronyban. Bemutatkozásából: „Szeretem a verseket, kisiskolás korom óta — hála tanítóimnak, és a későbbi magyar tanáraimnak — pedig életem — csak — csekély részében van arra mód, hogy elmerüljek bennük, és kicsit más szemével (is) lássam, az élet fontos kérdéseit, gondolatait, magát az életet, a … Olvass továbbAZ ELSŐ VERSESKÖTET UTÁN